2018.12.14-16. 

Sokadik alkalommal, ebben az évben is megrendezésre került a téli tábor. Napi többször edzettünk, tanultunk, de sokat játszottunk, bolondoztunk. Hosszú volt az év mindannyiunknak, ránk fért egy kis komolysággal összekevert vidámság, bár ezt az év során is igyekszünk belecsempészni a mindennapjainkba a közös programok, kirándulások során.

Szerencsére, vagy mások szerint nem, lehullott az első hó is, amit a gyerekek ki is tudtak használni és délutánonként, amikor szabad programra volt lehetőség, óriási hócsatákat vívtak a székesegyház előtti téren. Bátran állíthatom, hogy mindannyian jól éreztük magunkat, tanultunk egymástól, egymásról, magunkról.

A vasárnapi nap lehetőséget nyújtotta arra, hogy azon tanítványok, akik már elérkeztek arra a szintre, vizsgázhassanak. Szerencsére, szép számban tudtam erre lehetőséget biztosítani és innen is, utólag is gratulálok az új kyu szintekhez!

Nagyon köszönöm a meghívott oktatóknak – Shihan Horpácsik Györgynek és Sensei Gottfried Sándornak – a részvételt. Köszönöm, hogy sensei első szóra örömmel fogadta a meghívásom és hogy shihan sokadjára is eljött, valamint segédkezet nyújtott a vizsga során. Sokat jelent ez nekem. Ismét rá kellett döbbennünk, hogy mindenkinek van még mit tanulni, akármilyen öve is van. Köszönöm.

Köszönettel tartozom még a szülőknek is a megrendezésben nyújtott segítségükért. Nélkülük sokkal, de sokkal nehezebb dolgom lett volna.

A vizsgázók: 

9. kyu

• Boldizsár Tünde
• Enyedi Levente
• Haiszky Rebeka
• Nagy Zsombor
• Rási Bálint Mór 
• Simák Dominik 
• Simák László
• Simák Titanilla

8. kyu

• Patyus Ferenc 
• Rási Kata Sára 

7. kyu

• Dr. Szabó Zsolt 

6.kyu

• Czingráber Zsolt 

Nem kis meglepetésként, és bevallom, azóta sem tudok meghatottság nélkül gondolni rá, tanítványaim és szüleik megleptek egy új molinóval, mely már régi vágyam volt.

Ők pedig figyelnek, összebeszélnek és cselekszenek. Mindenre gondjuk volt, lelesték az övemről a japánul írt nevem, így az is szerepel a molinón a dojo logójával együtt. Hihetetlen szép, ötletes és nagyvonalú meglepetés!

Ilyenkor látom, hogy érdemes dolgoznom, tanítanom, az életem feltennem erre a nehéz, de nagyszerű, sok áldozatot követelő sportra, mert azt a sok szeretetet és odafigyelést, amit Tőlük kapok, kevés ember tudhatja magáénak.

Osu, arigato gozaimashita!

 2018.11.10. 

V. Hinomoto-IBK Nemzetközi Nyílt Kyokushin Karate Kupa

A Mészáros Dojo ismét remekelt. 8 karatéka 5 éremmel tért haza.

Gratulálok a nyerteseknek:

Szügyi Botond – kumite 2. helyezés

Rási Kata Sára – kumite 2. helyezés

Rási Bálint Mór – kumite 3. helyezés

Simák László Dávid – kumite 3. helyezés

Simák Titanilla Gizella – kumite 2. helyezés

Akiknek most nem sikerült, ne keseredjenek, a verseny nehéz és kemény volt, az ellenfelek hol rutinosabbak, hol szerencsésebbek voltak.

A hibákon dolgozunk és okulunk, hogy a következőn mindenki dobogón végezzen és valóban ott legyen, ahová tudása szerint illő.

2018.09.16.

Az elmúlt évekhez hasonlóan, igyekszünk a dojon kívül is több időt egymás társaságában tölteni, jobban megismerni a másikat, valamint azon hozzátartozókat is, akik nem járnak edzésre, de élvezik e nagy család színességét és az érzést, hogy számíthatunk egymásra.

Most szeptemberben a Nógrádi várra és a Vadasparkra (http://www.nogradivadaspark.hu) esett a választást. Nem bántuk meg, nagyszerű volt, a számháború is feledhetetlen élményt nyújtott kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A vár aljában található 1996-ban készült Trianon emlékmű – mi is akkor tudtuk meg – házigazdánk, Rásiné Bikkes Mária férjének és apósának saját keze munkája.

A szarvasbőgés (forrás youtube: szarvasbőgés) a parkban egyszerűen hihetetlen volt, látni a hatalmas állatokat – dám- és gímszarvasokat, struccokat, muflonokat, emukat, akik a tulajdonos személyes kedvencei, vaddisznókat – teljes életerejükben kiteljesedve és szabadon élni.  Köszönjük szépen a részletes tájékoztatást is a Vadaspark tulajdonosának, Villányi Péter úrnak, hogy megmutatta a ritka állatokat is, melyek az etetésre jöttek (fehér szarvas, pöttyös vaddisznó, stb. – akik a természetben nem maradnának életben). Láthattuk Pötyi nénit is most már igen kopott bundájában, aki talán az ország legidősebb tehene, 23 éves, de 2 éve – még utoljára – megajándékozta a közösséget egy kisborjúval, a sok kis bikát, akik talán majd egyszer letaszítják a trónjáról a jelenlegi nagy hímet, aki uralja a közösséget és sok, erőteljes és határozott bőgéssel hozza mindenki tudtára, hogy ebben az időszakban az elsőség bizony az övé.

A esemény megrendezéséért és az étel elkészítéséért, beszerzéséért pedig nagy köszönet Máriának és családjának, valamint mindenki másnak, aki hozzájárult a hétvégi program önfeledtségéhez. Köszönöm!