Újra eljött hát az ideje a következő szülői edzésnek. Az első sikere után még több szülő vállalta fel, hogy kipróbálja magát. Belátom, az elmúlt havi edzés utáni csoportos izomláz és alig lábra tudni állás után egy picit változtatni kellett a tematikán, lazítani, így több játékot, mint szakmai anyagot csempésztünk a napba. Ezt azonban a karatékák sem bánták, sokan örültek, hogy végre együtt “játszhatnak”, mozoghatnak a szüleikkel és élvezhetik egymás társaságát a sport terén is.
A játékok – bátran állíthatom – még a legkomolyabb és legfelelősségteljesebb szakmát űző szülőkből is kihozták gyermeki énjüket, mindegyikük annyira élvezte, hogy még a fáradtságról és az időről is megfeledkeztek. A kint a bárány, bent a farkas játék, ahol a végén alig maradtak szerencsés és taktikus kis bárányok, a kígyós futás, amikor nem lehetett elengedni egymás kezét és úgy kellett a senseit, valamint a sempait megkerülve elsőként visszaérkezni a célba, az ülő kígyós kúszás-mászás, amikor egymás bokáját fogva ülve kellett megelőzni a másik csapatot, vagy a homlokon lévő keksszel kellett pókjárásban legyőzni a másikat.. mind-mind nagy derültségre adtak okot, és persze kimerültségre is. Ez viszont jól eső fáradtság volt mindannyiunk számára. Jó volt egy kis edzéssel összekötött bolondozás, kellenek az ilyen napok is mindannyiunknak. Folytatás a következő hónapban 🙂
Nézz bele az edzésbe képeink segítségével…
(A képeket köszönjük Simák Titanilla Katalinnak és Rásiné Bikkes Máriának)