2019.03.01.
Minden dojo életében eljön egy pillanat, amikor valami újra, valami másra van szükség és ha ez épp a szülők részéről merül fel új ötletként, igazán örvendetes.
Ők azok, akik heti több napon át hozzák-viszik csemetéjüket edzésre és ez idő alatt többükben érlelődött a gondolat, hogy vajon milyen lenne kipróbálni…. Viszont egyedül beállni “ennyi idősen” olyan “ciki” lenne, … de mégis, milyen jó lenne a gyerekkel együtt “bunyózni”, mozogni kicsit. Kipróbálni, kitolni a határokat a hétköznapok megszokott mókuskereke után…
Nálunk, nincs ciki, nincs mások kinevetése, nincs kor … Mi vagyunk, egy család, kortól, nemtől függetlenül összetartunk és segítjük egymást.
Dojonk és jómagam is minden újító ötletnek örülök és ez a felvetés igazán jónak tűnt. Kitűztük az első edzés napját és …. sokan lettek. Bátran állíthatom, hogy mindenki élvezte, pedig az edzés cseppet sem volt könnyebb, mint általában lenni szokott, de mindenki állta a sarat. A végén csak egy-egy halk sóhaj – de nem megtört 🙂 – jelezte felém, hogy nem volt ez rossz, bár ők kicsit könnyedebb edzésre számítottak. Ezt nem ígérhetem, de azt igen, hogy áprilisban is találkozunk 🙂
